Ha manapság felmész egy dizájner portálra, szinte azonnal elvakítanak a csillogó, áttetsző, elmosódott hátterű felületek. Ezt hívja a szakma "glassmorphism"-nek, azaz üveghatásnak. Tény, hogy egy statikus portfólióképen elképesztően jól mutat, és azonnal vonzza a szemet. De fejlesztőként és tervezőként meg kellett tanulnom egy fontos leckét: ami egy képen szép, az a napi 8 órás munkában sokszor inkább kínszenvedés.
Amikor például egy könyvelőirodának vagy egy optikának tervezek egy egyedi CRM rendszert, a felhasználók nem gyönyörködni akarnak az áttetsző rétegekben. Dolgozni akarnak. Gyorsan, pontosan, anélkül, hogy elfáradna a szemük. Egy homályos háttér felett lebegő szöveg drasztikusan rontja az olvashatóságot és a kontrasztot.
Éppen ezért a saját munkáim során – hacsak nincs rá kifejezett kérés – teljesen kizárom ezeket az öncélú effekteket. Helyettük a szolid, határozott elrendezésekben, a világos (light) témákban és a kristálytiszta tipográfiában hiszek. Számomra az igazi "eye-candy" (szemet gyönyörködtető) megjelenés egy jól strukturált, kártyás elrendezésű felület, ahol a finom, de határozott árnyékok emelik ki a lényeget.
Egy B2B vagy SaaS (szoftver mint szolgáltatás) alkalmazásnál a letisztultság nem unalmat jelent, hanem profizmust. A felhasználó belép, és azonnal tudja, hol a kereső, hol az új ügyfél rögzítése gomb. Nincs felesleges vizuális zaj, csak a tiszta fókusz. És hidd el, a munkanap végén a szemed nagyon hálás lesz ezért a döntésért.